Baracsi Zsolt református lelkipásztorunk elmélkedése advent első vasárnapjára
Lk 1, 13-17
De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak. Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.
Kedves Testvéreim!
Advent 1. vasárnapján a Messiás útkészítőjének, Keresztelő János születésének ígéretéből olvashatunk egy részt. Arra választotta ki őt Isten, hogy közvetlenül Jézus megjelenése előtt a népet Istenhez gyűjtse. Vagyis egyfajta lelki ébresztés volt a feladata. Lelki értelemben aludt a nép. Mélységes sötétség ereszkedett rá. Megvoltak ugyan a vallási rítusok, de az élő közösség Istennel hiányzott az életükből. Felemás hitben élték a mindennapokat. Az ünnepnap és a hétköznap rendkívül különbözött egymástól. Vagyis értsük jól, ünnepnapján, szombaton láttuk a hívő embert, de hétköznap ugyanez az ember világi módon élt. Amíg a templomban volt, áhítatosan viselkedett, de a küszöböt átlépve, már egészen más emberként élte az életét. Összefonódott a világias gondolkozásmóddal az élete. Csak egy egyszerű példa: A templomban áldotta az Istent, de alig hogy kijött onnan, már ujjal mutogatott a másik emberre és átkozta azt. Nos, ezen körülmények közé érkezik Keresztelő János.
Mi volt a feladata? Így olvastuk: sokakat visszatérít majd az Úrhoz. Ez a szó EPISZTREFÓ: azt jelenti, hogy odafordítani, megtérni, visszatérni, megfordulni. Amikor az ember megszületik erre a világra, egyre inkább az lesz rá a jellemző, hogy folyamatosan távolodik az Istentől. Ha valaki nem beszélne nekünk Istenről, nem is feltételeznénk, hogy Ő létezik. Sokan így élik életüket, a „nincs Isten” gondolkodásmódban. De amikor mégiscsak szembesül az ember Isten Igéje által, a valósággal és enged Isten hívásának, ezt nevezzük megtérésnek. Korábban távolodott Istentől, most felé fordul és elkezdi követni. De ehhez hozzá kell segíteni az embereket. Keresztelő János ezt tette. Neki Istennek odaszentelt élete volt, és az igehirdetése összhangban volt az életével. Erre csak a megtért ember képes. Testvéreim, az advent eljövetelt jelent. Érkezik vissza Jézus. Milyen a vele való kapcsolatod? Mit mutatsz meg ebből a kapcsolatból? Mit látnak rajtad az emberek? A templomaink üresednek és nem csak a járvány miatt, hanem azért, mert hiányzik az élő közösség az Istennel. Hiányzanak a hitvalló keresztyének. A vallásosság csupán formalitás sok ember életében. Ünnepi keresztyénekké lettünk. Minden másnap járunk csak templomba: Húsvét másnapján, meg Karácsony másnapján. Elfordultunk Istentől és közben meg kérdezzük, miért engedi meg a nyomorúságokat. Meg kellene térnünk Istenhez, addig, amíg nem késő! Isten felkészült népet keres magának. Ez pedig csak abban az esetben lehetséges, ha Isten igéje határozza meg az életét. A szavait, a cselekedeteit, a vágyait, a gondolatait. Ez az advent – és hozzátehetjük, ez a karácsony- más, mint az eddig megszokott ünnepek. Ha ez sem késztet bennünket gondolkodásra életünk felől, akkor nagyon nagy a baj. Jézus mindnyájunkért meghalt a kereszten. Nagyon nagy árat fizetett, hogy megváltson minket. Ha igazán komolyan veszed ezt, akkor elgondolkodsz életed felől. Merre tart az, merre tart gyermekeid, unokáid élete. Ha távolodik Istentől, akkor el kell indulni újra feléje. „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.” (Ef 5,14) Isten adjon áldott adventi időszakot mindnyájunk számára.
Ámen!
Baracsi Zsolt
